Az oldalon bemutatott adatok és történetek Domina Imre munkáját dicsérik. Köszönjük Neki!
Az Amerikai Egyesült Államokba történő kivándorlás folyamatába az európai országok és az azokon belüli régiók különböző időszakokban és eltérő intenzitással kapcsolódtak be. Magyarországról a tömeges kivándorlás az 1880-as években kezdődött, 1905 és 1907 között érte el a csúcspontját, majd az I. világháború kitöréséig csökkent. A kivándorlás mértéke szorosan összefüggött Magyarország gazdasági adottságaival, valamint az Egyesült Államok gazdasági fejlődésének munkaerőigényével és belpolitikai helyzetével.
A kivándorlásra vonatkozóan háromféle statisztikai adat áll rendelkezésünkre: a kibocsátó országok kimutatásai, a kikötővárosok feljegyzései, valamint az USA adatai.
A tengerentúlra vándorolt magyar állampolgárok száma 1871-1913
| USA Bevándorlási Hivatal | Tengeri kikötők | Magyar statisztikai hivatal | |
| 1871-1879 | 5 597 | 7 682 | — |
| 1880-1889 | 115 252 | 164 119 | — |
| 1890-1899 | 235 895 | 261 444 | — |
| 1900-1909 | 1 094 116 | 1 171 758 | 854 584 |
| 1910-1913 | 410 480 | 433 230 | 315 498 |
| Összesen 1871-1913 | 1 861 340 | 2 038 233 | — |
| Összesen 1900-1913 | 1 504 596 | 1 604 988 | 1 170 082 |
A táblázat adatai Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokba 1880 – 1940 című kötete (Akadémiai Kiadó, Budapest 1982) Függelékében közölt éves bontású adatai alapján kerültek kiszámításra.
A három adatforrás közül az USA adatai tekinthetőek leghitelesebbnek. 1891-ig az Egyesült Államokban államok szintjén történt a bevándorlás szabályozása, azonban annak intenzitása és a belpolitikai helyzet miatt 1892-től szövetségi hatáskörbe emelték. 1892-től nyíltak meg a nagy befogadó állomások a keleti parton: Boston, Philadelphia, Baltimore és a legnagyobb, a New York melletti Ellis Island (Ellis-sziget).
A kivándorlás folyamatát jelentős mértékű visszavándorlás kísérte, így nem állapítható meg pontosan a kivándorlók pontos száma. Magyarországról elsősorban a 30 éven aluliak vándoroltak ki, túlnyomó többségükben a mezőgazdaságból élők közül. A kezdetekben azonban nem a parasztok vállalkoztak erre, hanem az iparosok, kereskedők, bányászok. A századforduló után már a mezőgazdasági napszámosok kerültek többségbe.
A kivándorlás legfontosabb okai a mezőgazdaságban dolgozók viszonylagos túlnépesedése, a szélsőséges birtokmegoszlás miatti munkanélküliség és nincstelenség, valamint az a tény, hogy a hirtelen felduzzadó mezőgazdasági népfelesleget az akkori hazai ipar nem volt képes felszívni.
A Vas Megyei Levéltárban megtalálható Csörötnek 1858-ban készített kataszteri térképe. Jól láthatóak rajta a szalagparcellák, valamint az, hogy a település határában már nincs több művelés alá vonható földterület.
A kivándorlás csörötneki vonatkozásairól Kuntár Lajos: Hármaskönyv Csörötnekről című könyvében a következőket olvashatjuk:
„Községünkből a határ közelsége folytán nagyon sokan vándoroltak ki és maradtak Amerikában. 1938-ban többek segítségével számbavettem a Csörötnekről kivándoroltakat.”
Itt a szerző 91 nevet sorol fel, majd így folytatja:
„A felsoroltakon kívül még sokan voltak a kivándoroltak között, de részint a honvágy, részint pedig a kiábrándulás folytán, hosszabb-rövidebb idő múltán hazajöttek. A visszatértek nem szerepelnek a névsorban.” (Hármaskönyv Csörötnekről 137-138. old.)
Kuntár Lajos 1938-as felsorolása még személyes ismeretségeken és tapasztalatokon alapult, és már a felsorolt kivándoroltak száma jelzi, hogy Csörötnek lakosságának is jelentős része indult meg az Újvilág felé. Az idézett könyvből nem tudunk meg többet erről, azonban ma már az internet segítségével lehetőség nyílik az információk bővítésére.
Mint már említésre került, az Egyesült Államokban 1892-ben nyíltak meg a szövetségi ellenőrzésű nagy befogadó állomások, köztük is a legnagyobb, Ellis Island. Ide érkeztek az európai kikötőkből kivándorlókkal tömött hajók, hogy aztán egy orvosi ellenőrzés és adatfelvételt követően az ígéret földjére léphessenek. Ellis Island-re 1892 és 1924 között 14 millió bevándorló érkezett.
A XIX. század második felére az óceánt átszelő vitorlásokat felváltották a megbízhatóbb és gyorsabb gőzhajók. A hajótársaságok a profit érdekében nagyobb és gyorsabb hajókat építettek, amelyek ontották az embereket a világ minden tájáról ide. Erre az időszakra már kontinensünk vasúthálózata is kiépült, így elérhetőek lettek Európa óceáni kikötői : Antwerpen, Rotterdam, Le Havre, Bréma, Hamburg, stb. Ezekből 9-14 nap alatt elérhető lett az USA keleti partja.
A hajójegy 1900 körül akkori magyar pénzben 160-200 korona volt, amely megfelelt egy férfi mezőgazdasági munkás éves bérének (a nőké 140-160 korona volt). Milyenek voltak az utazási körülmények ? Tonelli Sándor 1907-ben az Ultonia nevű hajón utazott:
„A bűzt, amely ezekben a hálóhelységekben uralkodott, csak elképzelni lehet, leírni nem. Akármelyik kaszárnya legénységi szobája szanatórium volt az Ultonia hálótermeihez képest. Legnagyobb volta bűz a mi hálótermünkben, mert ide torkolltak be a körülöttünk és alattunk levő helyiségek ajtói. Mindenki nálunk pipázott, és nálunk sűrűsödött össze gőzzé, vagy gázzá száz meg száz ember lehellete, testének kigőzölgése.” Tonelli Sándor: Ultonia 28-29. oldal
Az Ellis Island nyilvántartásában kutatva az 1892 és 1914 közötti időszakban eddig 316 beutazást sikerült dokumentálni utaslistákkal, amelyekben Csörötneket jelölték meg kiinduló helyként.
| Év | 1892 | 1893 | 1894 | 1895 | 1896 | 1897 | 1898 | 1899 | 1900 |
| Út | — | 2 | — | — | — | — | 2 | — | 5 |
| 1901 | 1902 | 1903 | 1904 | 1905 | 1906 | 1907 | 1908 | 1909 | 1910 | 1911 | 1912 | 1913 | 1914 |
| 9 | 14 | 21 | 34 | 20 | 30 | 18 | 12 | 35 | 16 | 15 | 38 | 35 | 10 |
További 38 beutazást más dokumentumok alapján lehet valószínűsíteni, de a lista még korán sem végleges. Azért beutazásként és nem személyként került definiálásra, mivel a nyilvántartásba vételkor csak a személy életkorát rögzítették, amely így pontos azonosításra nem alkalmas. Erre példa, hogy 1906. ápr. 19-én került regisztrálásra a 17 éves Kozó Kati, 1906. máj. 30-án pedig a 18 éves Kozó Katalin. Nagy valószínűséggel két különböző személyről van szó, azonban egyéb adat hiányában egy esetleges megismételt út esetén nem lehet megállapítani, melyikükről van szó.
A dokumentált 316 útból mindössze 8 indult Fiume-ból, a többi az atlanti-óceáni kikötőkből, ott döntően Antwerpenből és Le Havre-ból. Úticélként a pennsylvaniai South Bethlehem, New Brunswick és Allentown volt a jellemző.
Az utaslisták böngészésekor furcsa élmény a már nem létező településnevekkel való találkozás. Családi kapcsolatok révén gyakran előfordult, hogy több településről együtt indultak el családtagok. Így találkozhatunk a Schrödling településnévvel, mint Csörötnek régi német megnevezésével, vagy éppen a Kiscsörötnek elnevezéssel.
De találkozhatunk Talapatka, Kisfalud, Háromház, Zsidó, Rábakethely és Raabfidisch nevével, a kicsit távolabbi Permise, Márokrét, Börgölin, Istvánfalu vagy éppen Patafalva, Nagysároslak és Ókörtvélyes neve is megtalálható.
Izgalmas kérdés, hogy ki lehetett az első, aki Csörötnekről nekivágott a hosszú útnak ? Valószínűleg soha nem tudjuk meg. Mint már említésre került, a nyilvántartásokat 1892-től vezetik, az előtte lévő időszakról igen kevés releváns dokumentum áll rendelkezésre. Pedig egyes becslések szerint 1892-ig is mintegy 8 millió bevándorló lépett az Egyesült Államok földjére. Az első csörötnekiek, akiket Ellis Island-en regisztráltak, 1893-ban érkeztek az Újvilágba. A 41 éves Laczó Lajos és a 17 éves Hersch Ferenc 1893. ápr. 5-én a Darmstadt nevű hajóval Brémából érkezett.
Már itt látható, hogy az adatfelvétel során a nevek mennyire torzultak. Az angol nyelvben nem ismert ékezetes betűk érdekes megoldásokra sarkalták az akkori ügyintézőket, és ehhez még hozzáadódott, hogy sok idejük nem volt, mert hosszú sorok álltak előttük. Így Csörötnek neve a legváltozatosabb formában került rögzítésre. Néhány példa: Csorotuck, Csorzotnok, Csorotusk, Czorotuck. A családneveknél hasonló problémákkal találkozhatunk. A regisztrációs adatlapok kitöltése kézzel történt. Ezt azért fontos kiemelni, mert ezen adatlapokat az 1940-es években mikrofilmre rögzítették. A fényképezést megelőző időszakban történt tárolás alatt jónéhány adatlap megsemmisült vagy olvashatatlanná vált. A mikrofilmeket az 1990-es évek második felétől digitalizálták, és ebből állt fel az az adatbázis, amely ma már kutatható. A digitalizás újabb torzulási lehetőséggé vált, mivel a kézzel írt majd’ százéves iratokat kellett elolvasni és értelmezni.
A dokumentumok rendezése során a legkülönbözőbb élettörténetek és sorsok sejlenek fel. Mindjárt az egyik elsőé, Hersch Ferencé. 1893-ban 17 évesen lépett Amerika földjére. 1902. nov. 16-án házasságot kötött Csörötneken a helybéli Kovács Máriával. Az anyakönyvi bejegyzésből megtudjuk, hogy az ifjú férj Istvánfalván született 1875. ápr. 28-án. Az anyakönyvben Hess családnéven szerepel. 1903-ban gyermeke született, azonban röviddel a szülés után meghalt. Az ide vonatkozó anyakönyvi bejegyzések szerint az apa az amerikai Nazareth-ben volt, viszont ezt az utaslistát nem sikerült előtalálni. 1906-ban, 1909-ben, 1910-ben és 1912-ben is gyermeke született, azonban mindegyik esetben korán meghaltak. 1908. nov. 15-én tanú volt Vadász György és Hesch Júlia esküvőjén. Ezt az anyakönyvi bejegyzést egészítették ki 1959-ben, miszerint a családnév helyesen „Hesch”. 1913. júl. 19-én Antwerpenben szállt hajóra Amerika felé, a bejegyzés szerint Kertész Juliskánál volt Csörötneken az 53. számú házban. Az 1858-as térkép ezt a házat a mai Fő utca 43. szám előtt jelzi. A legutolsó ismert tény, hogy 1945. jún. 18-án felesége meghalt Csörötneken. A halotti anyakönyvet Hesch Ferenc sajátkezűleg írta alá.
Természetesen vannak kevésbé szomorú történetek is. 1903. márc. 17-én érkezett az Egyesült Államokba hét csörötneki férfi: Dömötör József (35), Dömötör Imre (31), Kukor Gyula (22), Kovács Imre (19), Szukics Imre (18), Doncsecs József (18), Leopold Imre (18). Leopold Imre 1905. februárban házasságot kötött Sipos Teréziával a pennsylvaniai Coplay-ben. 1908. máj. 20-án Csörötneken megszületett Mária nevű lányuk.1908. szeptember 5-én a két szülő visszautazott az Egyesült Államokba, de immár a szintén pennsylvaniai Northamptonba. Velük tartott Horváth Józsefné Mária (29), Szukics Ferenc (26) és Kukor Mária (21). 1923. júl. 20-án a már 15 éves Mária lányuk követte őket. Az 1930. évi amerikai népszámlálás adatai szerint a két szülő Northamptonban lakott 14 éves Gizella lányukkal.
Leopold Imre 1964-ben, felesége 1974-ben hunyt el. Mindketten a northamptoni „Our Lady of Hungary” temetőben nyugszanak.
A következő történet kicsit sejtelmes. A 23 éves Kukor Mária 1909. dec. 25-én érkezett meg Ellis Island-re Kuntár Anna (17) és Szukics Lina (17) társaságában. Az utaslistán Kukor Lajosné Mária néven szerepelt családi állapotaként özvegyet jegyeztek be. South Bethlehemet mondta be célként, otthoni rokonként Decsi Imrét jelölte meg, így valószínűsíthetően Decsi Mária volt a leánykori neve.
Az anyakönyvi bejegyzések között szerepel egy 1908. febr. 2-i bejegyzés Kukor Lajos és Decsi Mária házasságkötéséről. A menyasszony édesapját Decsi Imrének hívták.
1910. jan. 29-én amerikai földre lépett Kukor Lajos (30). Az utaslistán célként South Bethlehemben Kukor Lajosnét jelölte meg, otthoni rokonként Kukor Jánosnét. A már említett házassági bejegyzésben a vőlegény, Kukor Lajos édesapja Kukor János. Az anyakönyvben szereplő születési dátumok és a regisztrációk során megadott életkor Kukor (Decsi) Mária és Kukor Lajos esetében is egyeznek. Az anyakönyvi bejegyzések között szerepel egy 1909. júl. 11-i bejegyzés Kukor Anna születéséről. A szülők Kukor Lajos (30) és Decsi Mária (23) csörötneki lakosok. A gyermek két hét múlva meghal. Található még egy 1913. dec. 14-i anyakönyvi bejegyzés Kukor Rozália születéséről. A szülők, Kukor Lajos (33) és Decsi Mária (26) csörötneki lakosok. Kukor Lajos (1880-1960) és neje, Decsi Mária (1887-1947) közös sírja a csörötneki temetőben található.
Természetesen sok más történet is kikerekedik abból a rengeteg adatból, amely ezidáig összegyűlt erre az időszakra vonatkozóan, és persze ehhez adódnak további adatok, dokumentumok. Találhatunk I. és II. világháborús regisztrációkat:
Jónéhány házasságkötési dokumentum is felbukkan:
Mindezek megőrzése és hozzáférhetővé tétele szükséges ahhoz, hogy az elmúlt száz év ne tűnjön el nyomtalanul az falu közösségi emlékezetéből, hogy a következő generációk számára kézzelfogható legyen ez a „csak” száz év. Valószínűleg eddig is sok feleslegesnek vélt papírtól, fényképtől és egyéb dokumentumtól szabadultak meg az emberek, értéktelennek tartva azokat, de nagy valószínűséggel még rejtőzködik jónéhány a fiókok aljában, szekrények rejtekében. Amennyiben a kedves Olvasó rendelkezik ilyennel, kérjük, adjon lehetőséget arra, hogy gazdagíthassuk vele a dokumentumtárat. Valamennyi rendelkezésre álló dokumentum rendszerezve Csörötnek község honlapján hozzáférhetővé válik a közeljövőben.
